Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Miért nem ajánlatos túlhevíteni a mézet?

Forrás: Maharishi Ájurvéda vaidyák tanácsai alapján 

A méz már az ősi védikus kultúrában is az emberiség egyik legjelentősebb ajándékaként volt számon tartva. Az ősi időkben rendszeresen használták, s tisztelték a természet eme adományát. A méz, ha megfelelően használjuk komoly táplálkozási és gyógyászati értékkel bír.

Többek közt a bőrápolásban kiváló segítőnk lehet. Magas glükóz, fruktóz és szacharóz tartalommal bír. A glükóz egyike a legegyszerűbb természetes cukorféléknek. Erre az anyagra minden élőlénynek elemi szüksége van, megtalálható a vérben, alapvetően zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával juthatunk hozzá. Elengedhetetlen az anyagcsere harmonizálásához.

A fruktóz könnyebben kristályosodik, mint a glükóz; feladata hogy a szövetek felépítésében segítsen. A szacharóz összetettebb vegyület, a glükóz és a fruktóz kombinációja. A dextrin gumiszerű anyag, mely kis mennyiségben található meg a mézben, s az emészthetőségét könnyíti meg. Utóbbi anyagnak köszönhetően a méz molekulái közvetlenül belépnek a véráramba, s  ennek köszönhetően számos előnyt tulajdonít neki az ájurvédikus hagyomány. A védikus szakértők úgy vélik, hogy a méz az egyik legjobb eszköz az alább felsorolt egyensúlytalanságok helyreállítására:

  • Gyenge emésztés
  • Székrekedés
  • Savtúltengés
  • Elhízottság
  • Hányinger
  • Hányás
  • Szívdobogásérzet
  • Álmatlanság
  • Fogínygyulladás
  • Vérszegénység
  • Asztma
  • Ingerköhögés
  • Kötőhártya-gyulladás
  • Glaukóma
  • Szemviszketés, irritáció

 A méz mindemellett energiát biztosít, enyhíti a fájdalmakat, fertőtlenítő hatású, gyorsítja a gyógyulást, regenerálódást, hatékonyan segíti az égési sérülések gyógyulását, s általában mindenféle seb gyógyításában hatékony szer.

A méz fentebb ismertetett gyógyhatásait tulajdonképpen a méhek által begyűjtött virágporban rejlő pozitív hatásoknak köszönheti. Az ókori ájurvédikus gyógyítók sokszor kifejezetten egyes virágos gyógynövényekhez szoktatták a méheket, hogy azok virágporát begyűjtve különlegesen gyógyító hatású mézet állítsanak elő ezek a rendkívül hasznos élőlények. Összességében tehát megállapítható, hogy a méz csodálatos kiegészítője életünknek.

Charaka ókori ájurvédikus bölcs az alábbiakat jegyezte le a mézzel kapcsolatban: „Semmi sem olyan kellemetlen, mint az Ama, melyet a nem megfelelő mézfogyasztás okoz.”

 Az ájurvédikus hagyomány szerint az Amáról azt tartják,  – emésztetlen mérgező anyag a szervezetben – hogy a legtöbb betegség kiváltó oka. A toxinok, melyek felhalmozódnak a szervezetben termékeny táptalaját képezik a betegségeknek. Az Ama eltömíti a test finom csatornáit, s akadályozza az anyagcsere folyamatot, gátat szab annak, hogy az értékes tápanyagok hatékonyan eljussanak a sejtekhez, s megakadályozza a méreganyagok tökéletes kiürülését a szervezetből. 

A méz hevítésével kapcsolatban Charaka egyértelműen fogalmazott. A mézet nagyon nehéz megemészteni, amennyiben melegítik, hiszen a hő hatására nem kívánt minőségek szaporodnak fel benne. Ezt az állítást a modern tudomány kutatási eredményei is teljes mértékben alátámasztják. Tanulmányok bizonyítják, hogy amennyiben a mézet melegítik, az úgynevezett „hydroxymethylfurfuraldehyde” (HMF) nevű anyag szaporodik fel benne, amely bizonyos formában a toxicitásért felel és  rákkeltő hatással bír. A mézben a hő hatására peroxidok alakulnak ki, melyek ismertek egészségre káros hatásukról.

Az ájurvéda elvei szerint a nyers, hevítetlen mézet kell használnunk, s semmi esetre sem szabad főzni, forralni vagy sütni. A hevített méz a szervezetben az úgynevezett „Madhu Amat” hozza létre, melytől nagyon nehéz megszabadulni, amint bekerül a szervezetbe. Ügyelnünk kell arra is, hogy gabonafélék, kenyerek, péksütemények és más „egészséges élelmiszereink” se tartalmazzanak hevített mézet.

Azonban nem kell aggódnunk, ha kedveljük a forró mézes teát. A „trükk” csak annyi, hogy a mézet ne közvetlenül a forró italhoz adjuk, hanem hagyjuk kissé lehűlni, majd utána vegyítsük az édes finomsággal! 

Tartalomhoz tartozó címkék: Étkezési tanácsok